A Rovás Ábécé

Az ősi magyar ábécé — a rovás vagy rovásírás — a magyar nép ősi runikus írása. A ma használt latin ábécével ellentétben a rovás magának a magyar nyelvnek a hangjaira épült: minden hangnak külön betűt ad, még azoknak is, amelyek a latinban két betűből állnak, mint az sz, cs, gy és ny. A teljes ábécé több mint negyven jelből áll, hagyományosan fába, csontba és kőbe rótták, és jobbról balra olvasandó.

Mivel minden rúna egy magyar hangot jelöl, nem pedig egy latin betűt, az ábécé a kulcs minden máshoz ezen az oldalon. Alább a teljes készlet — magánhangzók és mássalhangzók —, majd a hagyományos ligatúrák és a rovás számok. Minden jel valódi Unicode-karakter (U+10C80–U+10CFF blokk), így bármelyiket másolhatod és bárhol használhatod. (Megjegyzés: ezek a magyar rúnák, nem az északi vagy viking rúnák — az egy teljesen más írásrendszer.)